Van, hogy akkor jönnek a legjobb gondolataim amikor épp nincs a kezem ügyében olyan eszköz ami megörökítené azt. Ma hajnalban kezdett el pörögni az agyam egy csalódásról, s most megpróbálom visszahozni a tudatalattimból. A csalódásom fő kiváltója az ember. Nem értem a legtöbbjüket. Olyan nehéz ma már bárhogy is közelíteni a másik felé. Én mindig próbálok kedvesen, normálisan viszonyulni a másikhoz, de egy idő után rájövök, hogy semmit se ér. Lehet én vagyok a hülye, s lehet csak én vágyok olyan emberek társaságára akik keresnek, foglalkoznak velem. Miért van az, hogy még mindig származik valakinek abból előnye, hogy egy bunkó f*szkalap?! Oké, aláírom egy időben ez biztosan nagyon ment, de mára már olyan gonosz világot élünk, hogy értékelnünk kellene azt a kevés normális viselkedést ami még fent maradt a mai társadalmunkban. Ennek ellenére mégis azt tapasztalom, hogy nem értékelik az emberek. Miért? Jön a kérdés. Talán mert ebben a velejélig gonosz, felgyorsult, öncélú, modern világban már még annyira sincs idő ezzel foglalkozni. Annyira sokan vagyunk már, s mindannyian arra a jó torta szeletre vágyunk. Látom a hétköznapokban ahogy elfogy az emberség. Ahogy barátok, családok, vagy épp munkatársak képesek egymáson áttaposni csak, hogy ők kaparintsák meg előbb a jobb "falatokat". Szabályok pedig nincsenek. Az első nyer, érje el bárhogy. Persze ez csak jelképes leírása a dolgoknak. A képzelet vagy a tapasztalat szab határt, ki mit gondol bele ezekbe a mondatokba, szituációkba. Hazugságokban élünk, becsapjuk magunkat és a környezetünket. Irigykedünk. Ma már nem tudok úgy elolvasni valamit, hogy ne lássak legalább egy mocskolódó kommentet. Mindig van egy megkeseredett ember. S egyre többet vannak. De vajon ők miért csinálják ezt?! Miért mocskolódnak?! Mert a megkeseredett ember így reagálja le a körülötte lévő környezetet ha azt jobbnak ítéli meg mint sajátját. Belefáradtam ebbe a rengetek csalódásba amit az emberek okoznak újra és újra. Ha egy kicsit mindenki önzetlenebb lenne, magába nézne, beismerné magának a hibáit és tenne ellenük legalább egy kicsit, akkor ez a hely napról napra mindig jobb és jobb lenne. Egy egyszerű példát hozok fel. A legtöbben eldobják az utcán a csoki papírt mondván ez az egy már úgyse árt. Az a baj abban a pillanatban még 3 millió másik ember gondolja ugyanazt, és cselekszi ugyanazt. Apró dolgok kellenek a nagy változásokhoz, csak nem hisszük el mennyire fontos mozgatórugói vagyunk egy szem emberként is ennek a helynek...